Nagyszerű beszélgetés, és végre, végre valaki azt köszöni meg, hogy az interjúalany "eljött", nem pedig azt, hogy "itt volt" - miközben még itt van. 33:55
Kiváló téma! Mindig is megdöbbentem azon, hogy a boldogsági index élén skandináv országok állnak, akik köztudottan a legdepressziósabb társadalmak az élhetetlen klímájuk és a rendkívül merev szociális mechanizmusaik miatt. Eközben az olyan szegény országokban mint Kuba, Kambodzsa, Fűlöp-szigetek tele vannak életvidám emberekkel.
Nyilvánvaló butaság, hogy a skandináv államokban az emberek depressziósak. Miért lenne depressziós? A klímájukkal mi a gond? Az, hogy nyaranta általában 25foknál nincsen melegebb? Sok sikert a nálunk rendszeresedett 40fokokban hónapokon át. Ráadásul az országaik élehetetlen részeiben nem éldegélnek. Elég ránézni a térképre. Ebben amúgy semmi meglepő nincsen . Ezt a világ minden népe és országa így teszi. Ahol élhetetlen ott nem él senki. Szociális mechanizmusokon nem tudom mit értesz de leginkább nem ismered a skandináv országok lakóit.
A téma nagyon időszerű, izgalmas, tele fontos megállapításokkal, nagyon jó beszélgetés! Tisztelet érte! (Tisztelet alatt én nem az erőszakos szülő kötelező "tiszteletét" értem, hanem a szívből jövő respect-et) Nekem még kicsit furcsa, szoknom kell, hogy ma, itt, a net környezetben vannak a "hétköznapi emberek", meg, gondolom, a másik kategória talán az az ember, aki épp mondja, írja ezt, meg akiket egyívásúnak ismer el magával. Tehát ebben a környezetben is alapvető az elhatárolódás, a kapásból kirekesztés, s egyre természetesebb ez a tendencia. Keserű dolog egy ilyen videónál, az alatta lévő szövegben olvasni: "a hétköznapi ember vágyai". Ja, értem, ti vagytok az elit. Az elitnek mások a vágyai. Ti nem közülünk valók vagytok. Már nem a fekete, cigány, arab, stb., hanem "mi" meg "ti, a hétköznapi emberek" a kategóriák. (Persze lehet jogos használat, pl., mikor egy szakma tagjait különíti el, node vágyak esetén???) Lehetetlen, nincs kategóriák nélküli ember. Ahogy átvettük az angolból, hogy "te", "neked", a (magyarban) rólad mindent tudó, beolvasó, hibáztató, fölénybe vonuló nyelvezetet, már aki, de sokan. Most ez a társadalmi környezet. Keserű és érthetetlen tendencia, hova tart???.
Minden országban a helyi szabályok mentén teheted ezt te lelkibeteg bányaló. Nagyon buta és szánalmas ez a NERrezés. A tehetségtelen idióták egyetlen fegyvere.
Vicces, most lelki problémák vannak - nekünk régen az átkosban az 1. évfolyam 1. félévben mechanika alsó 15% kiszóró vizsga volt. Pedig bőven megugorható volt, és nem lelki sérülést, hanem lelki épülést tudott eredményezni. (És ezt komolyan mondom, tényleg lelki bánatra is jó. - olyan minden kamaszkorból éppen kilábalónak van.) Persze elismerem, a CSAK kocsmában felkészülőknek okozhatott lelki sérülést, pedig tudták, hogy mi a helyzet, de bevállalták. Azért tartok tőle, hogy igazi alkoholistává főleg csak 89 után váltak, ebben a szép új világunkban... (Tehát valami sz.r tényleg van a palacsintában most.) - Hátha az alfa generáció megoldja...
Az a baj, hogy boldognak lenni hosszútávon nagyon nehéz mert általában akkor vagyunk boldogok - és akkor is csak pillanatokra - amikor épp legyôzünk valamilyen nehézséget, megoldunk valamilyen problémát vagy nem várt pozitív esemény következik be stb.
A benti wc sem olyan fontos, mint az, hogy a társadalmi hangulatban, közegben létezni lehet, fejlődni lehet, tanulni lehet, jelen van az élet tisztelete, nincsenek elnyomott lenézett rétegek, normális hangulat van a családban. A döngölt padló az élhető, ami jóval kevésbé: hogy egyik napról a másikra megszüntetik a fűtési lehetőségedet, csak elvárás van feléd, mérnök létedre is szinte megfagyásra vagy ítélve, hogy télen a mosásodat be kell vinni szárítani a bringádon a munkahelyre, mert nincs más esély, hogy megszáradjon. Neveld így a gyerekedet, reggel fürdés - fürdetés 11 fokban. Bár még ez is százszor jobb, mint az, hogy 5 éve bejárhatnak a lakásomba, feldúlhatják, senkire nem számíthatok, a rendőrségre végképp nem, abúzívek, bármikor bármit tehetnek veled, ez tisztán ki van nyilvánítva. Bele akarnak avatkozni az életembe, azt sem tudom, ki; vagy terroristaképzésen vagy ördögűzésen megyek keresztül, nem tudom. Nem érzem az élet tiszteletét a közelemben, sőt. Az azúrparti nővérem árulónak tart, s most kiderült, egész életében engem átkozott, mert ő elment, és itthagyta az örökségét. Én lakhattam a szülői házban, amíg el nem menekültünk onnan. Ő nem, mert elment. Ő is lakhatott, ahova ment, én sem jobb körülményben, sőt. Az öröksége most is ott a házban. Szinte lassan az egyetlen kiút ebből a halál. Addig tartom magam, addig értelmes videókat nézek. Kirándulásra vagy a Művészetek völgyére már nincs esélyem. Vagy ebben a szakember környezetben rendbehozni a lakásomat. Nem is hagyják.
Az ember egészsége nem az egészségügytől függ, hanem legfőképpen saját magától, mert mindenki saját sorsának kovácsa. Okosan kell élni és akkor lesz egészség is.
Kiváló témaválasztás! Magyarországi világunkat külön meghatározza az amerikai társadalmi szokás- és viszonyrendszer, amit a filmek, de ugyanúgy a beszélgetések, podcastok is megerősítenek. Náluk talán még inkább monetizált a siker és a társadalmi státus (ld. egyetemi tandíjak, magas orvosi bérek). M.o-on az egyik nehézség, hogy a nyugati aspirációkat próbáljuk megvalósítani jóval alacsonyabb bérekből, ami frusztrációt szül. Sok "nem nyugati" társadalomban jóval erősebb a társadalmi tőke és a konszenzus, még a politikai problémák ellenére is (ld. Thaiföld, Izrael, Törökország, stb.)
Hiába jutsz el pszichológushoz, ha azok képtelenek hitelesen diagnoztizálni/gyógyitani. A megoldás a jó erkölcs gyakorlásában van, ami után automatikusan áll hellyre minden.
Pogi azt tolja kényszeresen, hogy önmagunk kiteljesítése a boldogság kulcsa. Erre rengeteg cáfolatot lehet hozni, elég csak a gazdag szülők gyerekeire gondolni, akik azt csinálnak amit akarnak mégsem arról ismertek, hogy boldogok lennének. De lehet gondolni azokra is, akik nyugatról jó anyagi helyzetből indiába járkálnak, mert üresnek és tartalmatlannak érzik a nyuagti létet. Valami ezzel a megoldással nem passzol.
8 месяцев назад
Ez a könyv? Power and Progress - Our Thousand-Year Struggle Over Technology and Prosperity
köszönjük!
Nagyszerű beszélgetés, és végre, végre valaki azt köszöni meg, hogy az interjúalany "eljött", nem pedig azt, hogy "itt volt" - miközben még itt van. 33:55
Nagyon specifikus kritika :D
Jó téma remek műsor!
Kiváló téma! Mindig is megdöbbentem azon, hogy a boldogsági index élén skandináv országok állnak, akik köztudottan a legdepressziósabb társadalmak az élhetetlen klímájuk és a rendkívül merev szociális mechanizmusaik miatt. Eközben az olyan szegény országokban mint Kuba, Kambodzsa, Fűlöp-szigetek tele vannak életvidám emberekkel.
Nyilvánvaló butaság, hogy a skandináv államokban az emberek depressziósak. Miért lenne depressziós? A klímájukkal mi a gond? Az, hogy nyaranta általában 25foknál nincsen melegebb? Sok sikert a nálunk rendszeresedett 40fokokban hónapokon át. Ráadásul az országaik élehetetlen részeiben nem éldegélnek. Elég ránézni a térképre. Ebben amúgy semmi meglepő nincsen . Ezt a világ minden népe és országa így teszi. Ahol élhetetlen ott nem él senki. Szociális mechanizmusokon nem tudom mit értesz de leginkább nem ismered a skandináv országok lakóit.
A téma nagyon időszerű, izgalmas, tele fontos megállapításokkal, nagyon jó beszélgetés! Tisztelet érte! (Tisztelet alatt én nem az erőszakos szülő kötelező "tiszteletét" értem, hanem a szívből jövő respect-et)
Nekem még kicsit furcsa, szoknom kell, hogy ma, itt, a net környezetben vannak a "hétköznapi emberek", meg, gondolom, a másik kategória talán az az ember, aki épp mondja, írja ezt, meg akiket egyívásúnak ismer el magával. Tehát ebben a környezetben is alapvető az elhatárolódás, a kapásból kirekesztés, s egyre természetesebb ez a tendencia. Keserű dolog egy ilyen videónál, az alatta lévő szövegben olvasni: "a hétköznapi ember vágyai".
Ja, értem, ti vagytok az elit. Az elitnek mások a vágyai. Ti nem közülünk valók vagytok. Már nem a fekete, cigány, arab, stb., hanem "mi" meg "ti, a hétköznapi emberek" a kategóriák. (Persze lehet jogos használat, pl., mikor egy szakma tagjait különíti el, node vágyak esetén???)
Lehetetlen, nincs kategóriák nélküli ember.
Ahogy átvettük az angolból, hogy "te", "neked", a (magyarban) rólad mindent tudó, beolvasó, hibáztató, fölénybe vonuló nyelvezetet, már aki, de sokan.
Most ez a társadalmi környezet. Keserű és érthetetlen tendencia, hova tart???.
A ner-ben az egyén legjobb képességei szerint kiteljesítheti és megvalósíthatja önmagát a ner igényei szerint.
Minden országban a helyi szabályok mentén teheted ezt te lelkibeteg bányaló. Nagyon buta és szánalmas ez a NERrezés. A tehetségtelen idióták egyetlen fegyvere.
fuh ez nagyon jó riport lett 🙂
Sziasztok, A boldogság ügynöke című filmet hol lehet online megnézni vagy megvásárolni?
33:58
Szerintem még várj vele!
Május 2-től lehet megnézni.
Vicces, most lelki problémák vannak - nekünk régen az átkosban az 1. évfolyam 1. félévben mechanika alsó 15% kiszóró vizsga volt. Pedig bőven megugorható volt, és nem lelki sérülést, hanem lelki épülést tudott eredményezni. (És ezt komolyan mondom, tényleg lelki bánatra is jó. - olyan minden kamaszkorból éppen kilábalónak van.) Persze elismerem, a CSAK kocsmában felkészülőknek okozhatott lelki sérülést, pedig tudták, hogy mi a helyzet, de bevállalták. Azért tartok tőle, hogy igazi alkoholistává főleg csak 89 után váltak, ebben a szép új világunkban...
(Tehát valami sz.r tényleg van a palacsintában most.) - Hátha az alfa generáció megoldja...
Kevés a vendég széke előtt rendelkezésre álló tér!!
Az a baj, hogy boldognak lenni hosszútávon nagyon nehéz mert általában akkor vagyunk boldogok - és akkor is csak pillanatokra - amikor épp legyôzünk valamilyen nehézséget, megoldunk valamilyen problémát vagy nem várt pozitív esemény következik be stb.
A benti wc sem olyan fontos, mint az, hogy a társadalmi hangulatban, közegben létezni lehet, fejlődni lehet, tanulni lehet, jelen van az élet tisztelete, nincsenek elnyomott lenézett rétegek, normális hangulat van a családban. A döngölt padló az élhető, ami jóval kevésbé: hogy egyik napról a másikra megszüntetik a fűtési lehetőségedet, csak elvárás van feléd, mérnök létedre is szinte megfagyásra vagy ítélve, hogy télen a mosásodat be kell vinni szárítani a bringádon a munkahelyre, mert nincs más esély, hogy megszáradjon. Neveld így a gyerekedet, reggel fürdés - fürdetés 11 fokban.
Bár még ez is százszor jobb, mint az, hogy 5 éve bejárhatnak a lakásomba, feldúlhatják, senkire nem számíthatok, a rendőrségre végképp nem, abúzívek, bármikor bármit tehetnek veled, ez tisztán ki van nyilvánítva. Bele akarnak avatkozni az életembe, azt sem tudom, ki; vagy terroristaképzésen vagy ördögűzésen megyek keresztül, nem tudom. Nem érzem az élet tiszteletét a közelemben, sőt. Az azúrparti nővérem árulónak tart, s most kiderült, egész életében engem átkozott, mert ő elment, és itthagyta az örökségét. Én lakhattam a szülői házban, amíg el nem menekültünk onnan. Ő nem, mert elment. Ő is lakhatott, ahova ment, én sem jobb körülményben, sőt. Az öröksége most is ott a házban. Szinte lassan az egyetlen kiút ebből a halál.
Addig tartom magam, addig értelmes videókat nézek. Kirándulásra vagy a Művészetek völgyére már nincs esélyem. Vagy ebben a szakember környezetben rendbehozni a lakásomat. Nem is hagyják.
Az ember egészsége nem az egészségügytől függ, hanem legfőképpen saját magától, mert mindenki saját sorsának kovácsa. Okosan kell élni és akkor lesz egészség is.
Ezt mondd annak a szülő nőnek, aki épp elvérzik, a veleszületett szívbetegnek és az elkopott térdű és csípőjű hatvanasoknak.
Vagy annak, aki szabályosan közlekedve vétlenül balesetet szenved.
Kiváló témaválasztás! Magyarországi világunkat külön meghatározza az amerikai társadalmi szokás- és viszonyrendszer, amit a filmek, de ugyanúgy a beszélgetések, podcastok is megerősítenek. Náluk talán még inkább monetizált a siker és a társadalmi státus (ld. egyetemi tandíjak, magas orvosi bérek). M.o-on az egyik nehézség, hogy a nyugati aspirációkat próbáljuk megvalósítani jóval alacsonyabb bérekből, ami frusztrációt szül. Sok "nem nyugati" társadalomban jóval erősebb a társadalmi tőke és a konszenzus, még a politikai problémák ellenére is (ld. Thaiföld, Izrael, Törökország, stb.)
❤
Hiába jutsz el pszichológushoz, ha azok képtelenek hitelesen diagnoztizálni/gyógyitani. A megoldás a jó erkölcs gyakorlásában van, ami után automatikusan áll hellyre minden.
Pogi azt tolja kényszeresen, hogy önmagunk kiteljesítése a boldogság kulcsa. Erre rengeteg cáfolatot lehet hozni, elég csak a gazdag szülők gyerekeire gondolni, akik azt csinálnak amit akarnak mégsem arról ismertek, hogy boldogok lennének. De lehet gondolni azokra is, akik nyugatról jó anyagi helyzetből indiába járkálnak, mert üresnek és tartalmatlannak érzik a nyuagti létet. Valami ezzel a megoldással nem passzol.
Ez a könyv? Power and Progress - Our Thousand-Year Struggle Over Technology and Prosperity
Van ott Buthánban is árnyékos oldal, csak jól elfedik ezzel a boldogság fasizmussal...